Közvetítő

...Majdnem sikerült. Már ott volt előtte, már szinte érintette, mindjárt lerántja erős jobbjával a biztonságot adó, hosszúszálú fűbe; tisztán látta a rémületet a hatalmas szempárban, a kiáltásra nyíló szájban az apró fogakat... és akkor ragyogó, bíborszín rózsa bontotta ki szirmait a pamutruha mellén. A kislány elesett, mintha hátba taszították volna. Emlékezett, hogy rávetette magát, testével takarta, míg elhallgatott a fegyverropogás, és a maffiózók elmenekültek az erdőn át. Emlékezett, ahogyan ott ült és karjaiban ringatta az elernyedt, kicsi testet, potyogtak a könnyei és ráordított az értetlenkedő, elkésve mentegetőző helyi rendőrre: ,,Ne, ne, édes Istenem, többé ne..."