Közös gondolkodással a Száraz-ér jövöjéért

Dél-Békés vidékén az ér-menti települések jellemző vonásának azt tekinthetjük, hogy a kulturális örökségeiket csodálatos módon meg tudták őrizni. A Száraz-ér nem csupán földrajzi képződmény, hanem néprajzi és helytörténeti érték, örökség, amelyet meg kell őriznünk. Dél-Békés egyetlen természetes vízfolyásához kapcsolódó magas partok kitűnő lehetőséget biztosítottak a történelem folyamán a különböző népek megtelepedésére. A víz közelsége elengedhetetlen volt az állatállomány fenntartásához, az ártéri ligeterdők vadban, az ér halban volt gazdag. A békés-csanádi löszhát termékeny területei kitűnő lehetőséget nyújtottak a földműveléshez is, a víz jelenléte pedig biztosította a változatos élővilágot, a nádasok az olcsó tetőfedési lehetőséget, a vadvilág számára pedig jó búvóhelyeket. Az eret kísérő magas hátak védelmet nyújtottak az áradások idején, hiszen ezeket nem öntötte el a szétterülő víztömeg. Ősidők óta szerettek lakni az ér környezetében az emberek, és mi is szeretünk, akik itt születtünk. A 2000. évi rehabilitációs munkák során a régészek 76 régészeti lelőhelyet térképeztek fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy az újkőkor időszakától a késő középkorig folyamatosan lakott volt az ér vonulatának közvetlen környéke.