Középkori históriák oklevelekben (1002-1410)

Fontos, szakemberek és érdeklődők számára egyaránt haszonnal forgatható kiadvány jelent meg a Középkortörténeti Könyvtár nyitóköteteként. Az oklevelek narrációs részének történeti forrásértékével eddig is mindenki tisztában volt, oklevélfordítások mégis igen kis számban jelentek meg (említésre méltó kivételek a Tatárjárás emlékezete vagy a Károly Róbert emlékezete c. kötetek). A közreadók által választott megoldás, ti. a narráció kimetszése az oklevél testéből, persze nem kifogástalan, de kétségkívül jelentős gyakorlati előnyökkel kárpótolja az olvasót: a terjedelem többszörösére növekedésével. Mályusz Elemér alapvető munkája után (Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon) nem érezzük szükségesnek az oklevél-narratiók jelentőségének méltatását. Inkább a megjelent kötetre térnénk át, amely nyugodtan tekinthető a magyar történelem 400 évének megismerésére szolgáló szöveggyűjteménynek. Hasonló meggondolásból érezzük elfogadhatónak a jegyzetek szűk terjedelmét is, hiszen tetszés szerint lehetne bővíteni, pontosabbá tenni s egyúttal a többszörösére növelni a magyarázatokat... (Veszprémy László)