Kossuth tér 1956

A szerzőket kezdettől fogva - előítélet nélkül, felülnézetből - csak az vezérelte, hogy kiderítsék, feltárják, valójában mi is zajlott le 1956. október 25-én abban a néhány órában, amely a tragédiához vezetett. Negyvenöt évvel a parlamenti vérfürdő után - tiszteletben tartva a szemtanúk visszaemlékezéseit -, a tizenkét évi kutatás összegzése a megtörtént eseménysort tartalmazza. Így esett? - kérdezheti az olvasó. A szerzők meggyőződése szerint: igen. Nem azt mondják, hogy a szovjetek lőttek, hanem arra az eredményre jutottak, hogy csak ők okozták a vérfürdőt. Nem azt mondják, hogy a Földművelésügyi Minisztériumból vagy más épületekből nem lőhettek, hanem arra az eredményre jutottak, hogy az FM-ből lehetetlen lett volna azoknak az embereknek a halálát okozni, akiknek a többsége a 2-es villamos vonalán, a metróépítkezés dombján, vagy a Parlament I-es és VII-es kapuja közötti területen szenvedett végzetes, vagy életre szóló sebesülést. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a "véres csütörtök" sokkal összetettebb láncszeme 1956-nak, mint hogy csak arra hegyezzük ki a kérdést: ki lőtt, kire és miért?