Koponyaüreg

,,Dühödt, lázongó szívverésem/Golgotai bazaltra vésem./Krisztus, poétám, szent alak/Eladtalak... Írott kövem dobom a mélybe,/Megreng a föld sok ezer évre/S késői bűnös, bús szemek Megértenek." (Ady: Júdás és Jézus) Ördögh Szilveszter megkísérli megérteni. Nem vádolni, nem védeni, nem elítélni, nem fölmenteni, szeretni, nem gyűlölni, nem átkozni, nem áldani. Megérteni. Krimi izgalmú időutazásra hív. Évtizedekkel a történések után, megszelídült indulatok, érzelmek közé. Amikor az emlék pontosabb, elevenebb, mint a jelen. A parányi idő, mely fölött hatalmunk van. Múlt és jövő más. Múltról hazudozni lehet. Megváltoztatni nem. A jövőért bármit tehetünk, az eredmény nem függ tőlünk. A csalóka félmúlt csak igeidő. Szerelemhez, barátsághoz hű az árulóvá lett ember. A tett után szétválik áruló és árulás. Az árulás idővel igazolódhat, az áruló áruló marad. Évek múltán segít a hatalom. Új nevet, sorsot, új életet ad. Sikeres életet. Csodálják, tisztelik, bár némely döntése nem érthető. Természetesen. Hisz előző, igazi életén kell ajándékba kapott új életéből ítélnie. Erős a múlt, a hatalom sem bír vele. Adhat új folytatást, de nem képes megsemmisíteni az előzményeket. De ő a hatalom. Ha kell, hazudik. Ám változtatni nem áll hatalmában. Szerencsére.