Kongó (orvosi táskával afrika földjén)

Részlet a könyvből: A Tanganyika-tó hosszan elnyúló keleti partja mentén, lankás hegyoldal tövében, félköralakú kis öböl nyúlik be a dombok közé. Abban az időben, amikor a fehér emberfajból csak a hősök jártak ezen a tájon, népes falu terült el itt és húzódott tovább dél felé. Itt kötöttek ki az északról vagy délről érkező csónakok, arab és hindu kereskedők jártak erre, az egész környéknek ez volt a legforgalmasabb piaca. A vidék földmíves törzsei ide küldték asszonyaikat, eladni a maniókát, a mangógyümölcsöt, földimogyorót, banánt, a hosszú, főznivaló ndisit, itt vásárolták a kecskét, borjakat, halat, gyöngyöt, rézkarikát és minden néger legfőbb kincsét, a sót... Ez volt Ujiji. A nagy faluval szemben, a tó vizének súlyos, lomha tömege lustálkodik az izzó forróságban. Néha, mikor az esős évszak záporai után kristálytisztává derül a levegő, látszanak a nyugati part kéklő hegyei és a falu dombjairól ellátni arra a földre, ahová abban az időben még nem merészkedett senki. A hatalmas vízen túl sötét, titokzatos ország terpeszkedett akkor, vérengző kannibálok földje, poklok pokla, amelyet az európaiak térképein nagy fehér folt jelzett csupán. Sokáig tartott, nagyon sokáig, amíg az arab rabszolgakereskedők arany utáni sóvárgása megnyitotta az utat a nyugati part vidéke felé. Az ismeretlentől való félelmet legyőzte a meggazdagodás vágya, elindult az első embervadász karaván és attól fogva állandóan özönlött Ujiji felé a túloldalon összefogdosott rabszolgák agyongyötört, fáradt, éhező serege...