Kölcsön idő I-II.

"Az újságírás művészete abban áll, hogy addig osztjuk hasábokra, addig cirógatjuk a közhelyeket, míg úgy nem dorombolnak, mint az aforizmák. Az újságíró meg az a személy, aki komolyabban dolgozik, mint bármely más, hozzá hasonló világ lustája. Írni minden hülye tud. Na de olvasni! Az újságolvasás nehéz fizikai munka: eltüntet minden nem mindennapit belőled. Mindent, ami az emberek által elfogadott úgynevezett eszmék között nem található. Az újságírás megtanít arra, hogy úgy okoskodj, mint a szomszédod, akinek megdönthetetlen véleménye van minden eseményről. A világra nyíló ablak - a szegényeknél szó szerint - újsággal van befedve. Különösen, mióta pénzemberek vették át a hatalmat a szerkesztőktől. Az újság és a könyv között az a különbség, mint a sarkangyal és a sarkára álló feleség között. Én mégis szeretem. Ha választanom kéne egy újságok nélküli kormány és a kormány nélküli újságok között, gondolkodás nélkül az utóbbit választanám. Még akkor is, ha némelyik számban több szörnyűség van, mint amit egy római polgár Néró egész uralkodása alatt átélhetett. Minden író szeretne egy saját újságot önmagának. Ez itt - és a második kötet is - az én újságregényem és regényújságom egyben."