Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye

Szalay Olga az MTA Zenetudományi Intézetében A Magyar Népzene Tára sorozat szerkesztőségének munkatársa. Legutóbbi könyvében munkatársával Kodály nagyszalontai gyűjtését adták közre (Szalay Olga - Rudas Péterné Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése). Mostani, új eredményeket is bemutató önálló kötetében, amely a Jyväskyläi Egyetemen (Finnország) 2003-ban megvédett doktori disszertációja, húszéves Kodály-kutatásait összegzi. Bartók Béla "a magyar népzene egyetlen alapos ismerője"-ként jellemezte kiváló kortársát és barátját. Eősze László e könyv előszavában írja Kodályról: "Bármilyen sokágú volt is munkássága, középpontjában - s a többi ágra kisugárzó hatással - mindvégig a népzenekutatás állt. ... E kötet lapjain egy tudatosan felépített, szinte művészileg eltervezett, nagy ívű pálya képe rajzolódik ki." A népzenetudós Kodály életművét (1905-1967) először kísérhetjük végig részletesen. A kötetben nem csupán a publikált eredmények sorakoznak egymás mellé. Kirajzolódik a népzenetudós működésének teljes spektruma, fény derül a félbeszakadt vagy csupán tervezésig jutott munkákra, és egy új tudományág kodályi koncepciója válik láthatóvá. A szerző a népzene oldaláról világít rá a kutatói és a kompozíciós, illetőleg pedagógiai munkásság közti összefüggésekre. Kodály 1945 után is továbbívelő tudósi pályájának középpontjában A Magyar Népzene Tára összkiadás megindítása s ezzel együtt a maga köré gyűjtött munkatársakból, Népzenekutató Csoport néven az összehasonlító népzenetudomány sajátosan magyar műhelyének megteremtése áll.