Kíméletlen szentimentalizmus

Mint mindnyájan tudjuk, Neruda postása nem értette, mi a metafora. A száműzött költő megtanította neki. Hogy ezután észrevehesse a metaforákat a versekben ő is. Az új irodalom olvasóinak mindig jót tesz a kritikai segítség. Ám nem minden nemzedéknek adatik meg olyan kortárs értelmező, aki folyamatosan együtt mozogva a legújabb fejleményekkel, lépésről lépésre vezethetné be övéit és tétova olvasóikat a szépirodalomba. Ilyenkor a művészek maguk értelmezik saját műveiket, jelölik ki a hozzájuk vezető elődöket. A folyamatosan történő irodalom így írja át újra és újra az irodalom egészének történetét, így teszi láthatóvá a szövegekben már korábban megtörtént újraírást. Mit kezdjünk velük? Krusovszky Dénes saját kortársai (Győrffy Ákos, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, G. István László, Bajtai András, Kiss Judit Ágnes, Bognár Péter) és egyre fontosabbá váló elődeik (Tandori Dezső, Marno János, Borbély Szilárd, Takáts Zsuzsa, Szijj Ferenc, Gál Ferenc, Kemény István) irodalmának dolgában egyaránt roppant értékes és finom tanácsokat ad. Pontosan tudja, hogy meddig lehet, és hogyan kell nézni egy dolgot, egy irodalmi tárgyat, egy problémát, egy metaforát. Könyvével megtanítja nekünk, hogy most már pontosan tudjuk, és vegyük észre mi is. Krusovszky Dénest ez a kötet értelmezőként akkor is a történő irodalom egyik centrumába röpítené, ha költőként nem volna már évek óta teljes joggal ott. (Szilasi László))