Kháron ladikján (Millenniumi könyvtár 141.)

"Illyés Gyula esszéregénye az emberéletnek a >>kifelé<< tartó időszakáról, vagyis az öregedésről és annak tüneteiről, vegyítve lapjain a groteszk humort a megrendült, filozofikus ihletésű eszmefuttatásokkal és önéletrajzi jellegű naplófeljegyzésekkel, lebilincselően sokrétű összefoglalója Illyés Gyula élet- és halál-szemléletének. Saját magát is >>egy harmadik szemével nézve<< az érett kor bölcsességével beszél, irodalmunkban egyedülálló módon és nyíltsággal ennek az életkornak az igazi problémájáról, amely a 20. század egyik nagy lengyel írójának, Witold Gombrovicznak a naplófeljegyzései szerint >>az öregedés, a halálnak az a formája, amelyet naponta tapasztalunk. És még csak nem is maga az öregedés, inkább az öregesedésnek az a vonása, hogy kétségbeejtő véglegességgel elvág bennünket a szépségtől. Nem lassú haldoklásunktól szenvedünk, hanem attól, hogy az élet bája elérhetetlen lesz számunkra.<<" Illyés könyve megmutatja azt is, hogy "a Kháron ladikján" hajózva sem vágja el az embert az "irigy sors" feltétlenül és végérvényesen minden szépségtől és örömtől, ha megtalálja önmagában és mindennapjaiban annak a módját, hogy ne az idő velünk, hanem mi rendelkezzünk a múló idővel. Használjuk fel tehát, munkára és teremtésre, amíg lehet.