Két pogány közt (Magyarok Könyvtára)

,,Nagy példákra magyar már naggyá lenni ne tudjon?" (Vörösmarty Mihály: ,,Zrínyi.") Ezerhatszázhuszat írtak. A török közel száz esztendeje benn volt Magyarországon; Kanizsa török volt, Eger török volt, Fehérvár török volt, Temesvár török volt. Az Alföldön Szolnokig pusztává s néptelen mocsárrá váltak a búzaföldek s Kisázsiában a török által elhurcolt magyar rabszolgák énekeltek. A török urak ,,a magyar végvidéken mérsékelt áron kapható" magyar fiúkat vettek rabszolgának s a császár a bécsi fényes palotában, ha álmodott - nem a magyar megszabadításáról álmodott. A puszta tájakon, aki embert a kard meghagyott, - elvitte a hagymáz, a ,,magyar betegség", melyről borzongva meséltek mécs mellett Európa anyái kicsiny fiaiknak. A jobbágy szökött s hegyek közt bujdosott, az urak civódtak, az ország aludt, a katona szüntelen harcban állt s a magyar magát siratta. Közel egy évszázada már nem hozott békét neki más, csak a halál. Ekkor született Zrinyi Miklós. Vissza Fülszöveg E könyvben nem irodalomtörténész kereste az író Zrinyit, nem történész a hadvezért. Hanem a mai magyar az időtlenül magyar magyart. A Zrinyi-idézetek latin részeit könnyebb olvashatóság kedvéért lefordítottam és itt-ott, az eredetihez való hűség mellett, a mai nyelvhez közelebb hoztam. Azoknak, akik Zrinyi alakjával és tanításával bővebben akarnak foglalkozni, ajánlom PRÓZAI MUNKÁI-nak legújabb kiadasát, mely a Magyar Szemle Társaság gondozásában jelent meg.