Két Andrássy és két Tisza

Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája s Kossuth Lajos, legendák hőse után e harmadik könyv, mely Két Andrássyról és Két Tiszáról szól, befejezi a Magyar Trilógiát, melynek tervezése, gyűjtése, megírása igénytelen életem legjavát kitöltötte. Úgy érzem, életem művét fejeztem be s az ember ilyenkor nem tud elfogódottság nélkül szólni. Befejeztem evvel az írással, melyben négy nagy magyar alakját akartam élővé varázsolni s kiemelni a Történet ködéből úgy, amint őket látnom adatott, hisz mind a négyet személy szerint ismerhettem s háromnak közülök gyakran jutottam közvetlen közelébe. Kerülgettem s kerestem őket: kerülgettem s kerestem bennök az igazságot s maradandóságot. S akár túl messze állottak, akár túl közel, mindig ugyanebbe a távolba igyekeztem beállítani őket magamnak s az olvasónak. Van-e célzata is munkámnak azon kívül, hogy kitöltötte évtizedeimet s elűzte napjaim gondját reggeltől estig annyi éven át, sőt néha velem voltak alakjai az éjszakák gyötrő lázaiban, a nehéz idők sok poklán keresztül is - van-e? Van, s könnyen kitalálható. Nagy emberi hálám kifejezésén kívül, négy nagy tehetség előtt akartam fáklyát gyújtani, egy lesújtott nemzet meggyötörtetése idejében.