Jövevény vagyok

Ajánlás Ezt a könyvet szeretném a Férjemmel együtt megtett hosszú vándorút emlékéül hagyni. Isten iránti hálával emlékezem a szolgálat sokféle lehetőségére. Hálás vagyok Isten legnagyobb ajándékáért, a testvéri szeretetért, ami mindenütt körülvett, és kimunkálta szívemben azt, hogy a közeli és távoli szolgálati helyeket is otthonomnak érezzem. Így írtam róla: Itt is és ott is szeretteim várnak. - Elsősorban közeli családom, gyermekeim, unokáim. De megtanított arra is, hogy milyen jó és milyen szép Isten nagy családjába tartozni, milyen nagy kegyelem megismerni az ,,Egy Test" drága titkát. Ha a megtett útra emlékezve előkerülnek a mélységjárások is, fogadjuk úgy, hogy ez mindnyájunknak közös sorsa. Ez nem lehet ok a megtorpanásra, hiszen a földi lét csak a mi jövevénységünk ideje. Szinte magaménak érzem a hit által megpróbált elődök igéjét: ,,Vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Akik így szólnak, nyilvánvaló, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, amelyből kijöttek, lett volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után. Azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nekik várost." (Zsid 11:13-16) Mi oda igyekszünk, földi vándorlásunk célja az örök haza, a mi igazi otthonunk. Hálás vagyok az eszközökért, a Lélek ,,harangjaiért", akik ma is ezt hirdetik és akik már előre mentek oda, hol fénylenek, mint a csillagok, örökké. Ezekkel a gondolatokkal bocsátom közre az idős kor termését. Kérem, hogy akik olvassák, fogadják szeretettel. Oláh Lajosné