Jézus kiléte, cselekedetei, élete és az általa hirdetett hittételek, filozófia egyszerre hitbéli és történészi témakör. Az emberek túlnyomó többsége úgy beszél a Megváltóról, mint kétségtelen módon egy létező személyről, és ez a csodatevő, isteni származású karakter olyannyira beleívódott az emberiség legutolsó, 2000 éves történelmébe, művészetébe, hogy egy megkerülhetetlen jelenséggé változott...
Ha úgy tetszik, az emberiség globális, kollektív tudatalattija elfogadta, hogy egykoron tényleg köztünk járt az Isten gyermeke, aki nem csupán a bámulatos csodáival hívta fel magára a figyelmet, hanem egyedülállónak, kivételesnek tűnő világlátásával, nagyszerű kinyilatkoztatásaival, és egy olyan életvitellel, majd áldozathozatallal, aminek köszönhetően egy merőben új vallás, a kereszténység jöhetett létre.
Akármi lehetett ennek a vallásnak a legfontosabb katalizátora, tény, hogy a kereszténység nélkül jóval sanyarúbb sors várt volna az emberiség nagy részére. Sokunk elemi szükséglete, hogy higgyünk valamiféle feltételen Jóban, valamiben, ami lelki-érzelmi kapaszkodót jelenthet, és reménykedhetünk abban, hogy egyszer egy természetfeletti lény ismét közénk ereszkedik és jobbá teszi a világot.
Sajnos azonban hiába alakult ki egy egész vallás, ami aztán emberek milliárdjait fogta egyetlen, hatalmas szövetségbe, tanította meg őket a legalapvetőbb civilizációs viselkedésnormákra, hozott létre vele együtt egy merőben új erkölcsiséget, a későbbiekben, ennek a 2000 évnek a során rengeteg vért ontottak Jézus nevében és az Ő dicsőségére. A megtért Megváltó a jelek szerint csendben és tétlenül nézte végig a borzalmasabbnál borzalmasabb vérrontásokat, kegyetlen háborúkat. Isten fia megfeszíttette magát a kereszten, hogy mi, közönséges halandók végső bűnbocsánatot nyerhessünk. Magára vállalta bűneinket, még a meg nem születettekét is, mi pedig itt maradva sajnos szemernyit sem változtunk - kivéve, hogy a kereszténység jóvoltából előbb halomra öltünk másokat, aztán egy nehézkes felvilágosodás során és azt követően létrehoztuk az európai civilizációt.
Ugyanakkor az emberiség jelentős hányada nem érzi magát megváltva. Jézus létezésének problematikáját növelik azok az ellentmondások, amik Isten fia életében számos alkalommal előfordulnak, és azt az elsősorban holtbéli és távolról sem tudományos meggyőződést erősítik, hogy Jézus, mint a valódi Isten csodatevő, természetfeletti, emberi testet öltött fia köztünk élt valaha...
Vannak azonban tárgyi bizonyítékok - még akkor is, ha azok hitelességét sokan megkérdőjelezik - a híres torinói lepel, a lándzsa, amivel a római katona Jézust oldalba szúrta míg Ő a kereszten szenvedett, Veronika kendője, amin a Próféta arcmása rajzolódik ki, és még folytathatnánk a sort azokkal a ma már ereklyékként tisztelt tárgyakkal, amik mind-mind igazolják, hogy egyszer közöttünk járt-kelt valamilyen isteni eredetű, magasabb rendű lény.
Számos történelmi leírásban, krónikában említik meg Jézust, mint magától értetődően élő személyt, mindenféle kétség nélkül. A történetírók nem alaptalan legendákat gyártottak, hanem koruk ténylegesen megtörtént eseményeit jegyezték le az utókor számára. Jézus személye kitörölhetetlen nyomot hagyott tehát a történelmünkben, a művészetünkben, a gondolkodásmódunkban.
Azonban Jézus eredetét, cselekedeteit, azok valódi motivációit, kinyilatkoztatásainak tényleges jelentés-tartalmát, a sorsát, végzetét illetően még mindig nagy a homály, az ebből fakadó bizonytalanság és vita. 2000 év elképesztően hosszú idő, de igény van továbbra is egy részletes, jól megismerhető képre az emberi történelem minden bizonnyal legnagyobb hatású alakjáról. Az egykoron közöttünk élt és most valahol, egy magasabb rendű valóságban is élő Jézus történetének seregnyi olyan momentuma van, amit valós rejtélyek, titkok, elhallgatások öveznek.
De ha megismerjük az ezzel kapcsolatos, úgynevezett alternatív-teóriákat, akkor hamar rájövünk... - no nem a teljes igazságra, de arra mindenképpen, hogy Jézus történetével kapcsolatban sok még a bizonytalan, át- és továbbgondolandó tényező...
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
