Japán iparművészet - XVII-XIX. század

Japán kevéssé ismert hagyományos kultúrájáról és iparművészetéről kap alapos áttekintést az olvasó Ferenczy László könyvéből. A japán iparművészeti alkotások világszerte a múzeumok és magángyűjtemények nagybecsű darabjai. Növekvő népszerűségük következtében azonban mind több hamisítvány és kereskedelmi áru is forgalomba kerül. A szerző fő érdeme, hogy a szakirodalom és a műfajok elmélyült elemzése alapján széles körű ismereteket nyújt e témában a tájékozódáshoz. Két egymást követő történeti korszak nagyszerű iparművészetét tárják fel e könyv lapjai, Európába és Amerikába túlnyomórészt ennek az időszaknak az alkotásai jutottak el. Az Edo-korszakot (1603-1868) Japán elzárkózása, helyi hagyományokon alapuló belső fejlődése jellemezte, amit a Meiji-korszakban (1868-1912) gyors nyugatiasodás váltott fel. Az egyes művességek körébe tartozó technikákat, tárgyfajtákat, eszközöket széles társadalmi és művészettörténeti keretben, esztétikai értékeléssel ismerteti a szerző. A kerámia, a fémművesség és a textilművészet mellett olyan speciális műfajokkal is foglalkozik, mint a kardkovácsolás, a lakkművesség, az elefántcsont- és fafaragás, így részletesen ismerteti a gyűjtők körében is népszerű tárgyakat: netsukékat, gyógyszertartó inrókat, kardtartozékokat stb. Bőven tárgyalja a teaszertartás művészi edénykészletét és esztétikáját. Az ikonográfia, az egyes díszítőmotívumok magyarázata is helyet kapott munkájában. A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott 250 műtárgy felvételei mellett megtaláljuk azok tudományos feldolgozását is; az illusztrációs anyagot a tokyoi Nemzeti Múzeum anyagából választott tizenkét, nemzeti kincsnek számító remekmű egészíti ki.