Isten igaz embere. (XXIII. János és az egyház

Szerző Ijjas Antal Róla szól XXIII. János pápa Budapest 'Ijjas Antal: Isten igaz embere ' összes példány Kiadó: Ecclesia Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1967 Kötés típusa: Fűzött keménykötés Oldalszám: 371 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 15 cm ISBN: Előszó Eljött az ezerkilencszázas év; Párizs világkiállítással, az Örök Város Szentévvel, a kilencvenedik esztendejét betöltött XIII. Leó pápa pedig mint klasszikus újlatin költő, alkajoszi strófákkal búcsúztatta az elhanyatló századot. Ebben az évben hat utóda élt, köztük három Rómában. Az első, akiből majd X. Pius lesz, már régen bíboros volt s Szent Márk székesegyháza és a Dogek palotája mellől kormányozta a velencei egyházmegyét. Nem volt az első pillanatra felötlő jelenség s nem emlegették őt jobban "papabilis"-nem, csak éppen annyiban, amennyiben minden kardinális az. De az, hogy mégis ő legyen a pápa, nem volt éppen valószínű. Emlegették úgy-úgy, a nem-éppen-elsőrangú pápajelöltek közt, akik az új konklávé első meneteiben majd megkapják a maguk néhány szavazatát, amelyek azután a győztessé kibontakozó mellé csatlakoznak. Ez úgy látszott, Rampolla lesz, a Nagy Államtitkár, a zárt ajkú, rideg pollitikus, akit mint Európa legelső diplomatáját tartottak számon, majdnem úgy, mint egy leendő VII. Gergelyt. Nem lett belőle pápa. Viszont azok között, akik mellette dolgoztak, volt egy akkor még csak negyvenöt éves vatikáni prelátus, Rampolla kabinetfőnöke, Della Chiesa Jakab. Ezt majd évek múlva, X. Pius amikor szétdobja Rampolla egész "iskoláját", ugyanő bolognai érseknek nevezi ki, 1914 tavaszán pedig bíborossá. Ugyanannak az évnek konklávéján - miután kerek 99 napig viselte a bíbort - XV. Benedek néven az első világháború pápája lesz. Okos, keserű, szemüveges arca 1900-ban még fáradtan hajolt aktái fölé; briliáns hivatalnoknak tartották, aki tökéletesen hajtja végre egy az övénél erősebb akarat intézkedéseit. Vissza Tartalom Ijjas Antal: Isten igaz embere Előszó 5 I. rész Prológus 11 XIII. Leó 19 Egy bergamói kisfiú a XIX. század végén 29 Egy kispap világa 39 Angelo Roncalli "római lesz" 47 X. Pius a ballusztrádon 61 A mester mellett 79 Az oroszlán-püspök halála 89 A háborútól az érseki mitráig 98 Bulgária apostoli vizitátora 110 Török és görög földön 122 Párizs és Velence 133 Egy konklávé esélyei 145 Megválasztva és megkoronázva 154 II. rész A zsinat előszelében 165 A nagy szociális enciklika 176 A zsinat megnyitása 196 A "Nyitás a kornak" 214 Az októberi krónika 231 A novemberi krónika 248 A decemberi krónika 272 "Békét a földnek" 283 A szent halál 298 Felhasznált irodalom 311 Henri Fesquette: XXIII. János pápa virágoskertje Bevezetés 315 Én mindössze csak pápa vagyok 321 Az új pápa első napjai 323 Jellegzetes arcvonások 326 A pápa humora 336 Változatos epizódok 338 János pápa életelvei 340 Éva leányai 341 A teremtés fenséges temploma 342 Boldogok a szegények 344 A világ úgynevezett "nagyjai" 346 Evilági hiábavalóságok 347 A háború a legnagyobb ellentmondás 348 A kommunisták 349 Az ellenség szeretete 349 A vészhírnökök 351 Engedjétek hozzám a kisdedeket 351 A szent szabadság 353 A helyes és helytelen teológia 354 A zsinat friss levegője 355 Az Egyház az a közös kút, amelynek vizéből mindenki meríthet 357 Ismerem juhaimat 358 Hogy mindjájan egyek legyenek 360 Az igazság és a jóság az a két szárny, amely a lelket a magasba lendíti 362 Testvérünk, a Halál 364 Utószó 369