Isten hozta Panamában

Meghívom a kedves olvasót a Clyde tengerjáró fedélzetére. Töltse együtt ezt a pár hónapot a hajó személyzetével, keresse fel többek közt a dominikai Rio Hajna kikötőjét, élje át, hogyan viszik át a hajót a panamai csatorna zsiliprendszerén. Ezen a hajón vegyes személyzetet kommandíroz a parancsnok. Magyarok, el salvadoriak, hondurasiak, románok vannak összezárva. Nincs is baj addig, amíg a hajóra nem érkezik három feleség, köztük az elsőtiszté, a nagy sztori kedvéért mindenre hajlandó újságíró, aki mindenbe beleártja magát. És a nagy riport körvonalazódik is, amikor kiderül, potyautasok vannak a hajón. A Panamai csatornában fejeződik be a krimibe hajló történet. Hogy mi történt Rio Hajnában és utána a hajón, az maradjon annak a titka, aki elolvassa a könyvet. Orsolya egész nap nem evett. Agya riadót fújt, s hevesen tiltakozni kezdett a szokatlan körülmények miatt. - Vigyázz! - figyelmeztette. Homlokát apró verítékcseppekkel hintette tele. Fehérre festette arcát. Nem volt hajlandó kormányozni formás lábait se. - Feküdj le! Feküdj le! - zakatolta egyre hevesebben a fülébe. De nem is olyan egyszerű ilyen állapotban a kabinhoz tántorogni. A mozgás miatt a falnak kellett dőlni, megkapaszkodni a korlátban, lába tétován kereste a lépések helyét a padlón. Arca a hideg dekoritlemezhez ért. Kellemesen hűsítette. Jaj, de jó volt! Ujjai nem engedték el a korlátot. A hajó megbillent, nem volt elég karja ereje, támaszkodni kellett. Tenyere a másik oldalt kereste. A kabinajtó ott volt előtte, már csak be kellett volna nyitnia és az ágyra zuhanni. A kilincs után nyúlt, ám a mozdulata nagyon bizonytalan volt.