Isten dicsősége az élő ember

Igehirdetések Andreas Hess a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezetének munkatársaként évtizedek óta szolgál a határainkon belül és kívül élő magyar reformátusok között. ,,Letisztult gondolatok, egyszerű, őszinte szavakkal. Talán így foglalhatnánk össze Andreas Hess prédikációs kötetének tartalmát. Igehirdetéseit nem lehet anélkül olvasni, s minden bizonnyal nem lehetett anélkül hallgatni sem, hogy gondolatainkat, érzéseinket valahol mélyen meg ne érintenék szavai. "Ami megmarad az eszünkben, s nem hatol le mélyebbre, azt tudomásul vesszük, de csak ritkán lesz belőle igazi ismeret" írja. Gyakran igaz ez bibliaolvasásunkra is, az ismert igeversek igazságát nem vonjuk kétségbe, de amíg felületes marad ez az ismeret, addig nem befolyásolja döntéseinket, nem ad választ kérdéseinkre, nem válik élő, utat mutató erővé számunkra. Andreas Hess igehirdetéseivel a szereplők közé kalauzol bennünket, jelenlévővé, akik a Szentírás alakjaival együtt éljük át a jól ismert történeteket, amelyek így megelevenednek bennünk, s megelevenítenek bennünket. Együtt gyötrődünk Ábrahámmal, Izsákot kísérve a hegyre, együtt sóvárgunk Sárával a vágyott gyermekért, miközben hitünkben megrendülve, kissé értetlenül és - legyünk őszinték - irigykedve nézzük az áldott állapotban lévő Hágárt. Nem a megszokott módon és stílusban hirdeti a Szentírás tanulságait, talán éppen azért, mert számol a több mint 2000 év alatt felhalmozódott közönnyel, közhellyé alacsonyított igazságokkal, és persze a nehezen változó emberi természettel: mindenkinek igaza van, amíg nem kívánja tőlem, hogy valamit is változtassak az életvitelemen, az elképzeléseimen, az indulataimon, a megszokott kényelmemen. Ezek az igehirdetések megrázóak és felráznak, mert szépítgetés, magyarázkodás, kozmetikázás nélkül állítják elénk az Istennel találkozó embert, a maga hitével, kétkedéseivel, kerülő útjaival és az emberrel és az emberért végtelen türelemmel és szeretettel küzdő Istent, a maga titokzatosságával, másságával, csodáival. Nem a megszokott hang, nem a megszokott stílus. Szándéka szerint azonban pontosan az, aminek lennie kellene: segíteni az Istent követni akaró ember ige szerinti tájékozódását. Éppen ezért a múltban játszódó történetek szereplőivel együtt lélegezve, együtt gondolkodva, együtt küzdve napjaink aktuális kérdéseiben kezdünk tisztábban látni: a vallások egymáshoz való viszonyától kezdve a tönkrement házasságok válságát átélők problémáin át a nemzetközi politika vagy éppen az egyház és az állam kérdésköréig. Ha kell, kemény kritikával szól, annak az embernek a magabiztosságával, aki nem élettelen tételeket hangoztat, hanem saját életének buktatóin, küzdelmein átszűrt, megélt igazságokat." Részlet Bölcskei Gusztáv ajánlásából