Írott források az 1050-1116 közötti magyar történelemről

Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 22. A jelen forrásgyűjtemény szerves folytatása az e sorozat 7. köteteként 1995-ben közzétett, A honfoglalás korának írott forrásai című, valamint az e sorozat 15. köteteként 1999-ben kiadott, államalapítás korának írott forrásai című munkáknak. Mindkét kötetet Kristó Gyula akadémikus szerkesztette, aki tervbe vette a két szöveggyűjtemény folytatásaként a 11. század második felét, a 12. század első évtizedeit tárgyaló hiteles hazai és külhoni kútfők magyar nyelven való közreadását is. Elhunytát követően az alulírott két szerkesztő vette át a feladatot, dolgozta ki - az előző két munka előszavaiban megfogalmazott koncepció alapján - a kötet tematikáját, és szervezett az előző két forrásgyűjteményhez hasonlóan sokszínű, a hazai és határon túli magyar középkorkutatás képviselőiből álló munkatársi gárdát. Az államalapítás kori kötet az 1050. évnél zárta a források híradásainak közreadását, így a kezdő évszám adott volt. Záró dátumként a kötetben az 1116. évet állapítottuk meg, hogy Szent László mellett a másik meghatározó jelentőségű király, Könyves Kálmán uralkodását is teljes futamában bemutathassuk a kútfők segítségével. Az egyes dokumentumokat keletkezésük sorrendjében adjuk közre. Közös bennük, hogy valamennyien tartalmaznak a magyar történelem 1050-1116 közötti szakaszára vonatkozó fontos, eredeti híranyagot. Teljességre persze e kötetben sem törekedhetünk. Műfajilag igen gazdag a közölt forrásanyag, hiszen latin, görög és ószláv nyelvű elbeszélő kútfők, latinul írt törvények, oklevelek és levelek váltogatják egymást az elkövetkező oldalakon, sőt egy héber nyelvű jogi iratot is szerepeltetünk. Olvasóink láthatják majd, hogy nagyobb arányú szelektálást a korszak magyar okleveleinél végeztünk, hiszen ezek többsége az elmúlt években két fontos kiadványban (.Árpád-kori oklevelek. Főszerk. Györffy György. Bp. 1997.; illetve levéltárak - Kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból [1000-1686]. Közreadja: Blazovich László- Érszegi Géza-Turbuly Éva. Bp.-Szeged 1998.) már megjelent magyar fordításban. Elsősorban arra törekedtünk, hogy az e kötetekben nem szereplő korabeli diplomákat publikáljuk, de közöltünk az említett két kötetben már napvilágot látott okleveleket is. Az anyag bemutatásánál a honfoglalás-, valamint az államalapítás kori kötet gyakorlatát folytattuk. Előbb a mű szerzőjéről, illetve - a szerző ismeretlensége esetén - a műről adtunk rövid ismertetést, amelyet a forrás kiadásainak, fordításainak felsorolása zár (a teljességre törekvés igénye nélkül), szükség esetén azonban a kézirati hagyományra is kitértünk. A források közreadásánál a magyar történelemmel kapcsolatos részeket tartottuk szem előtt. A fordításokban az idegen nyelven kifejezni szándékolt tartalom maradéktalan visszaadására törekedtünk. Az egyes szöveghelyekhez jegyzeteket fűztünk, amelyek részint bővebb környezetben helyezik el az általunk fordított textust, részint pedig az annak megértéséhez szükséges magyarázatokkal és a legtöbb esetben szakirodalmi felvilágosítással szolgálnak. Az előszót követően az alapvető kézikönyvekről adunk egy rövid bibliográfiát, majd pedig a leggyakrabban használt művek rövidítésjegyzékét tesszük közzé. A görög nevek esetében a honfoglalás kori forrásgyűjteményben megfogalmazottak szerint jártunk el. A fordítók nevét a 4. oldalon, az egyes forrásszövegek végén, illetve a tartalomjegyzékben tesszük közzé, a bevezető szövegek és jegyzetek készítőit pedig az egyes forrásszövegek végén, illetve a tartalomjegyzékben tüntetjük fel. A latin nyelvű elbeszélő források, törvények és levelek, valamint a dalmáciai oklevelek lektorálását Rihmer Zoltán, a magyarországi oklevelekét (a garamszentbenedeki kivételével) Körmendi Tamás, a garamszentbenedeki oklevélét pedig Thoroczkay Gábor végezte. A Kristó professzor által megtervezett és közreadott honfoglalás kori, valamint az államalapítással kapcsolatos chrestomathiák nagy érdeklődést és jó visszhangot váltottak ki szakmai körökben, felpezsdítették a kutatást, és a felsőoktatásban is jól használhatónak bizonyultak. Reméljük, hogy e folytatás is méltó lesz elődeihez. A kötetet megálmodója, Kristó Gyula emlékének ajánljuk.