"Irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról"

József Attila és a magyar nemzeti hagyománytudat József Attila Babits Mihályhoz 1934-ben írott ,,önkritikus" verséből, a [Magad emésztő...] címmel posztumusz megjelent költeményből való a mottóban idézett három sor: ,,...szépet, jót, igazat akarva / beszélgethetnénk irodalomról, / vagy más ily fontos emberi lomról...". A költemény máig izgalmas elemzések, értelmezések és viták tárgya. Nagyon sok József Attila-idézet, metafora szakadt ki az eredeti alkotás szövetéből és emelkedett világképek, bölcsességek, indulatok sűrítményévé, költői szentenciává, szállóigévé. Évezredes tapasztalat, hogy az irodalomba, az egyes művekbe a formateremtés révén többnyire bele van kódolva ,,éppen időszerű" - fogantatáskori vagy későbbi - társadalmi funkciójuk és az, amit alkotói világképnek mondunk. Némely ,,posztmodern" teóriákkal szemben az alkotási folyamat és főleg a megszületett mű nem választható el sterilen ezektől az úgynevezett referenciáktól (a korabeli és az utókori befogadásnál sem). Vannak olyan művek, amelyek közvetlenül is hatni akarnak-tudnak a korukra, a kortárs vagy későbbi nemzedékek életére és eszmélkedésére. Tanulmányaim középpontjában - egyéni kutatói érdeklődésemből és értékfelfogásomból adódóan - József Attila és szellemi köre áll, folytatva korábbi, részben hasonló tematikájú munkáimat. Az elmúlt fél évtized terméséből most kötetbe válogatott írásaim, könyvkritikáim - József Attilán túl - meghatározó súlyú XX. századi folyóiratokról és mozgalmakról, mindenekelőtt a Nyugatról, a Szocializmusról, a Szép Szóról, a Márciusi Frontról, valamint további jelentős alkotóikról és munkatársaikról, Radnóti Miklósról, Fejtő Ferencről, Justus Pálról, Lukács Györgyről és másokról szólnak. (Részletek a szerző előszavából)