Irem kertje

Pécs török kori történetét tartja kezében az olvasó. A keresztény kortársak szerint ez hanyatló időszak volt a város életében, a muszlim szerzők ugyanakkor földi paradicsomnak, Irem kertjének tartották a korabeli Pécset. A címválasztásból kiderül, hogy melyiket érezzük közelebb a valósághoz. A kötet lapjain olyan izgalmas, sokszínű város élete elevenedik meg, amely a félhold árnyékában mind több balkáni jeggyel gazdagodott, de falai között jól boldogult a hódoltság egyik legerősebb keresztény közössége is. E kettősséget érzékelteti, hogy megfért egymás mellett a budai külvárosban felzendülő harangzúgás és a müezzinek éneke, a keresztény időszemléletet tükröző óratornyok és a Kászim bég nevét viselő dzsámi sziluettje. A déli harangszó bizonyult maradandóbbnak. Kászim és utódai nyomát elfedték a századok. Emléküket csak a katolikus templommá átalakított dzsámi és néhány kisebb műemlék őrzi, Pécs pedig megmaradt európai keresztény városnak.