Irány a tenger

... Akkor már inkább a tengerre kéne menni! Összenéztünk. Nem rossz ötlet! A tengerre. Valamivel messzebb van, vagyis hát jóval messzebb... Marhaság! Teljesen lehetetlen. Kinek jutott eszébe ez az őrültség? Megütközve néztem fel, mert a hang, amely ezt a képtelen ötletet bemondta... sem Imi, sem pedig Oké hangja nem volt... - A ruhádat hol hagytad? - Divatrevüre készülünk vagy a tengerre? - vágott vissza Teri. Úgy látszik, Rita emberére talált benne. ... Mert a vak is látja, hogy Rita meg Teri vetélytársak. Minden szavuk, minden mozdulatuk Iminek szól... Dühösen kiúsztam a partra, és felcsatoltam az uszonyokat. Fejemre illesztettem a szemüveget és körülnéztem. Barátaim észre sem vettek. Visszaúsztam a mélyvízbe, és az alattam hullámzó moszatokat és halakat figyeltem. Aztán jobb felé vettem az irányt. Ott, a sziklák között biztosan sok a hal, de lehet, hogy néhány szép kagylót is találok... A távolban, a világítótorony fényszóróján megcsillant a nap... - Volt már ott? - mutattam a torony felé. Bepo bólintott. Nagyon messze lehet - méregettem a távolságot - , tán el se tudnál evezni odáig. - Ne viccelj! - tiltakozott Bepo - Ha akarod, téged is elviszlek...