Indigókönyv

CSERNY TIMI POOKAH RAJZAIVAL - "Kiara megrázta szőkésbarna haját, ami a háta közepéig ért, és néhány csepp víz a mögötte ülőket is érte. Édes íze volt a vízcseppeknek, de ezt csak később jegyezték meg, amikor a leleplezés történetét mesélték egymásnak. Aztán Kiara laza kontyba rendezte a haját, és ahogy kihúzta magát és hosszú hajtűjével összetűzte a kontyot, hirtelen lecsúszott a dereka köré a törülközője. Meztelen volt a felsőteste, látszódott a kecses dereka és hátának íves vonulata." Balogh Ildikónak - talán éppúgy, mint az életben a különösen kifinomult, fogékony, érzékeny indigógyerekeknek - egyenletesen áradó varázserővel megelevenedő történetei révén sikerül elhitetnie az olvasóval, hogy van egy rejtett, jobb világ, vagy legalábbis él bennünk az esélye mindennapjaink felismerhető díszletei közt is. Talán egy mindenben kicsiny világé, mint József Attila vágyálmában, vagy Szomory Dezsőnél. Különös szavai (bazsalyog, zsengécskedik), nevei (Lornyon lord, Kupidó Jani), fordulatai (homokórákká váló celofánfelhők) egészen természetesen hatnak írásaiban, amelyek valóban az ezer magva vékony húsában egyforma rejtélyes ízt őrző gránátalmára hasonlítanak a legjobban. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".