Illemkocka (Viselkedésünk erkölcsi alapjai / Az étkezés illő módjáról / Testünk, ruhánk, környezetünk tisztasága / Kit hogyan köszöntsünk? / A bemutatkozás / A megszólítás / A társalgás / Nemi sajátosságok a viselkedésben)

,,Tételezzük fel, hogy az eddig megfogalmazott viselkedési elveink és szabályaink hozzásegítették a tizennyolcadik születésnapjához érkező fiatalt s viselkedési szabályok minimumának ismeretéhez, és ezzel ahhoz is, hogy a legkisebb hátránnyal lépjen ki az életbe." Ezzel a mondattal valahol könyvünk utolsó lapjainak egyikén találkozik majd a Kedves Olvasó, ha megtisztelő érdeklődéssel elovassa az ,,Illemkockát". Úgy gondoljuk, akkor már e mondat ellenére egyértelmű lesz, hogy könyvünk a felnőttek számára készült, bár a tizennyolc éven aluliak is olvashatják. Nem a felnőtteket akarjuk illendő viselkedésre tanítani, bár tudjuk, gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor szükségünk lenne viselkedési tanácsokra. Mégis, a felnőtt emberek viselkedésében tükröződő illemszabályok sokasága visszatart attól, hogy megkíséreljük összefoglalásukat, vagy éppen azoknak a szabályoknak a megfogalmazását, amelyek esetleg hiányoznak viselkedésünkből. Ki tudná ugyanis megmondani, mit ismernek a felnőttek és mit nem a közösen elfogadott viselkedési szabályainkból? Senki sem adhatna erre pontos választ. Ajánlatot azonban tehetünk az ifjúság nevelőinek, megfogalmazhatjuk, melyek legyenek azok a legszükségesebb viselkedési szabályok, amelyeket leányainkkal, fiainkkal megszületésüktől nagykorúságukig meg kell ismertetnünk. Könyvünk ilyen ajánlásokat tartalmaz. Az ismertetést mégsem bízhatjuk a könyvre, hiszen a legjobb nevelő a látott, tapasztalt példa. Mielőtt tehát egy gyermek kezébe veszi ezt a könyvet, mindenképpen jó, ha a környezetében levő felnőtt már ismeri, és kialakította véleményét a könyvben ajánlott helyes, illő viselkedésről. Azért is ajánljuk elsősorban felnőtteknek a könyvünket, mert az illő viselkedésünk alapjául szolgáló erkölcsöt is a felnőttektől ismerik meg a fiatalok, tehát a felnőtti egyetértés nélkül nem sok haszna lenne az ,,illemkockának". A viselkedési szabályok sokasága miatt előfordulhat, hogy felnőtt olvasóink is találnak új vagy újszerűen megfogalmazott illemszabályt, tehát könyvünk azoknak a felnőtteknek is hasznos lehet, akik saját viselkedésükben akarják hasznosítani ajánlatainkat. Illő szerénységgel hívjuk fel tehát Kedves Olvasóink figyelmét arra, hogy nem törekedtünk teljességre, inkább bevallottan a szükséges legkevesebbet próbáltuk megfogalmazni. Sikerült-e ez a szándékunk? Erre csak akkor kaphatunk választ, ha az olvasó egyetértését és tetszését sikerült kivívnunk, mire eljut könyvünk utolsó mondatához, amely az illő viselkedés fontosságára ekképpen hívja fel a figyelmet: illendő viselkedéssel tehát nemcsak a pillanatokat tesszük kellemessé, hanem folyamatos illő viselkedésünk nélkül a szocializmus sem valósulhat meg társadalmunkban.