Időzítési mintázatok a magyar beszédben

A magyar beszéd időzítésével kapcsolatban rengeteg leírás megjelent már. A beszédritmus eddigi megközelítései, az ezzel kapcsolatos korábbi állítások a ritmus sajátosságainak megragadhatatlanságát, a sok változóból adódó bizonytalanságot sugallták, nem véletlenül. A jelenség valóban sok-tényezős, az adatok gyakran ellentmondásosak, nehéz fogódzókat találni a megfelelő módszertan kialakításához. A könyv szerzője a nemzetközi szakirodalom széles körének ismeretében új, korábban a (magyar) beszédre még nem alkalmazott módszertanokat használva, különféle metódusokat ötvözve, szisztematikus elemző munkával jutott el azon eredményekig és megállapításokig, amelyek ebben a kötetben napvilágot látnak, és amelyek a legkorszerűbb ismereteinket foglalják össze a (magyar) beszéd ritmusának vonatkozásában. A kötet nemcsak a szűkebb, fonetikusokból álló olvasótábor érdeklődésére tarthat számot, hanem olyan területek művelői is építhetnek a benne foglalt ismeretekre, akiknek kutatása a beszéd időzítéséhez bármilyen módon kapcsolódik, a logopédiától a beszédtechnológiáig. Azonban az a kutatásmódszertani innováció, amelyre a kötet példát ad, még távolabbi, a beszédhez nem vagy kevésbé kapcsolódó, de az időzítés mintázatait magában rejtő jelenségek leírásában is haszonnal kecsegtet. Így a könyv bátran ajánlható a szélesebb érdeklődő közönség számára is.