Idézetvilág avagy Esterházy Péter, a Don Quijote szerzője

ELŐSZÓ Hogy amikor már befejeztük, akkor tudjuk meg, mivel is kezdődik? Igaz lehet a hír. Elkészült a könyv, eljutottam az előszóig. Most köszönetet kellene mondanom mindenkinek, aki kibírt és elviselt, kibírt, de nem viselt el, nem bírt ki, de azért elviselt, satöbbi, amíg a könyv lassan könyv lett. Azoknak is, akik közvetlenül figyelemmel kísérték a mű születését és így óhatatlanul belekerültek annak keletkezéstörténetébe. Tehát köszönöm. Munkámat mindazoknak ajánlom, akik kapcsolatba kerültek vele, velem; akik segítettek. És persze ajánlom olvasásra mindenkinek, akit érdekel Esterházy Péter, egyáltalán az idézés, esetleg a borgesi fikció Pierre Menárd-ról, a Don Quijote szerzőjéről, vagy az az irodalmi szövevény, amit intertextualitásnak keresztelt a szakma. Jó, komoly játék volt ez az idézetekkel. A könyvben tipológiai teljességre törekedtem, nem állt szándékomban sem az összes idézet megfejtése, sem egy idézet-katalógus összeállítása. Példákat hozok, esetenként másoktól átvett példákat, egyszerűen azért, mert jók. Igyekeztem olvasható könyvet írni és azt hiszem, hogy most, a vége felől tekintve, jogosan választottam az előszó mottójaként Tandori Dezső egyik kis versét, amellyel a könyv írásának idején találkoztam és rögtön beláttam, hogy így van. Le is írom gyorsan: OLYAN A JÓ VESZTÉS, MINT AZ ARANYMETSZÉS