Idegen csillagok alatt

Újabb kötetem jeles emigráns személyiségeknek szentelem, akikről már korábban, az 1980-as évek elejétől, esetleg az 1970-esek végén is írtam. Az ő sorsukban kicsit tetten érhető az anyaországi, a hazai magyarság helyzete is, hiszen innen kényszerültek elmenni, más hazát keresni. (Találunk-e párhuzamot sokak mai nyugatnak indulásával? Gondoljunk tán ebbe is bele.) Az itthoniak, a mi nemzedékünk, s még az előttünk és utánunk jövők is, megszenvedték a rendszert - például a kitaszítottságot, azt a helyzetet, amely szerint mi sem igen leltük honunkat a hazában. Csakhogy általában nem az életünket kockáztattuk, csupán a szabadságunkat orozták el tőlünk és a félelem uralta az életünket. Ők a második világháború utáni menekültek vagy az 56-os forradalom emigránsai, akik a politikai üldöztetés vagy a kötél általi halál elől menekültek Magyarországról. Pontosabban disszidáltak. Hiszen itthon csak így szóltak róluk a hivatalosságok. Emigránsok csak az 1990-es változások után lettek. Ők a tizenhárom jeles személy, akiket több mint negyven éves újságírói munkásságomból emeltem ki - Ausztriától Ausztráliáig futottak, és az itthoni társadalom különböző rétegeiből kellett útnak indulniuk. A befogadó ország menekültjeiként pedig egytől-egyig bizonyítottak, valakikké váltak, megbecsült, értékes állampolgárai lettek második otthonuknak. S tegyük hozzá: bármely földrészre vetette is őket a sorsuk, hasznára váltak az anyaországnak is.