III. Ottó, a szent császár

A több nyelven alkotó tudós és író összegző és teljességre törekvő művében különleges szemlélet és különleges stiláris erő hív életre egy különlegesen nagy történelmi személyiséget. A tanulmány, amely egyszerre hatalmas, magával ragadó esszé is, konkrétan a mindössze huszonkét évet megélt III. Ottó császár alakját, általános értelemben pedig azt a jelenséget vizsgálja, hogy a nagy történelmi egyéniségek miként szabnak új irányt kisebb-nagyobb horderejű eseményeknek. A történész szerző kötetében a Nagy Károllyal kezdődő és a XI. század elejéig tartó korszak esemény- és kultúrtörténetét adja oksági összefüggésében, miközben idősíkokat mozdít el és megközelítési módokat váltogat virtuózan. Okfejtése tárgyilagos és briliáns, a szubjektív elemeket pedig nem ő, hanem a korabeli karakterek, konvenciók, érzületek és értelmezések alkotják. Mert mindig elevenen és erőteljesen hatnak azok a kötöttségek, archetípusok és sémák, amelyektől szabadulni szinte lehetetlen. Ha mégis, akkor az csak kivételes személyiségeknek adatik meg, mint például az első ezredfordulót éppen csak átlépő Ottó császárnak, aki a közvetlen politikai érdekektől elszakadva és Krisztus földi birodalmának ökumenikus eszméjét követve vállalni tudta birodalomalapító szerepét, és érdemes közreműködésével létrejöhetett a Lengyel és a Magyar Királyság, a kereszténység két keleti bástyája.