Húsz év a palánk alatt

Részlet a könyvből: "Nyolc éves lehettem az első találkozásnál. Nem volt randevúnk, nem fogadhattam hát kellő felkészültséggel. - Ideje gyerek, hogy megtanulj úszni! - jelentette ki váratlanul apám egy nyári délután a szegedi uszoda partján. Dezső bátyám - tizenhárom évének fellengős révületében - derűsen vigyorgott rám a medence vizéből. Egy pillanat volt az egész és már ott prüszköltem, hápogtam én is a vízben vagy két méternyire Dezsőtől. - Ússz! - kiáltott rám parancsolóan, és én valami dermedt kegyetlen rémülettel kalimpáltam kézzel-lábbal feléje. A mélység iszonyú erővel húzott lefelé, az életösztön azonban újra és újra a felszínre dobott. Bátyám vigyori képe pedig ott lebegett előttem megközelíthetetlenül, két-három méter távolságban."