Hunok nyugaton

Húsvétkor múlt öt esztendeje, hogy Dymchurch-ben, az Európai Magyar Evangéliumi ifjúság angliai találkozóján félrevont előadótársam, Szabó Zoltán. Novemberben tölti be hatvanadik évét Illyés Gyula, az Új Látóhatár ebből az alkalomból különszámra készül, ő szerkeszti, mire számíthat, mit adok neki? Rávágással azt feleltem, hogy 1946 ősz végétől 1947 tavaszáig nyúló közös nyugati utazásunkról írnék. Hosszabb és fontosabb szakaszát ő kevéssel visszatérésünk után feldolgozta a Franciaországi változatokban, én most elmesélném az egész utat, nagyobb távlatból, más szögből és személyére vetítve. Még az írás címét is: Hunok Nyugaton félig tőle rabolnám. Mikor kapok kéziratot? - kérdezte Szabó Zoltán. Nyár derekára ígértem, át is adtam. Az ünnepi szám 1962. november másodikán jutott el a költőhöz. Hatvanadik születésnapjára. Később eszembe jutott számos lappangó emlék. Felvillanásuk rendében egy-egy cédulára kerültek. Öt évig gyűlt az anyag, cél nélkül. Amikor leültem, hogy az Aurora Kiadó által elém szabott céllal bedolgozzam a törzsszövegbe, rájöttem, hogy bizony sok nyelvi javításra szorul az is.