Holt lelkek

"Milyen szomorú is ez a mi Oroszországunk!" - fakadt ki a nevetéstől könnyes szemmel Puskin, amikor Gogol felolvasta neki a Holt lelkek első fejezeteit. Harsány nevetés és végtelen szomorúság: talán leginkább ennek a két érzésnek a különös elegye adja Gogol műveinek máig ható erejét - s a Holt lelkek zavarba ejtő hangulatát. A szélhámos Csicsikovnak nagyszerű ötlete támad: halott jobbágyokat fog felvásárolni, mivel így - papíron - gazdag emberré válhat, s aki "gazdag", az könnyen lehet még gazdagabb. Járja hát a végtelen orosz tájakat, száguld vele a trojka, és földesurakat látogat meg, isten háta mögött élő embereket, akik mindannyian saját elmaradottságuk, tudatlanságuk, előítéleteik, ravaszkodásaik, bűneik foglyai. A különlegesen gazdag regényvilág részint a XIX. századi orosz valóság realista ábrázolása, s ugyanakkor eposzi léptékű vízió - vagy legalábbis eposzparódia. De bízvást fogalmazhatunk úgy is, hogy egyszerre fordulatos, mulatságos pikareszk és komor látomás a Pokolról: alakjai nem élő alakok, hanem holtak - élettelen, a tárgyi vagy az állati létezés szintjére helyezett "dolgok", akik mellett a megvásárolt holt jobbágyok már-már élőnek mutatkoznak... Gogol főművének első része 1841-ben készült el, s az író sokáig küszködött a folytatással, de amit írt, azt elégette, majd idegei felmondták a szolgálatot, s utolsó éveiben a vallásos útkeresés foglalta le egész személyiségét. Nyikolaj Gogol kétszáz évvel ezelőtt született: az évforduló alkalmából adjuk ki főművét Diákkönyvtár sorozatunkban Goretity József gondos jegyzeteivel.