Holocaust

Magyarországon még nem volt, egyelőre nincs is széles körű vita a XX. század legnagyobb történelmi botrányáról. Nálunk egyelőre arról dúlnak a viták, hogy sumerek voltunk-e (vagyunk-e) vagy a világteremtés első népe, netán hunok-e vagy besenyők; hogy a honfoglalás előtt lettünk-e keresztények, vagy ma is ősi pogány hitünkben élünk. Hogy használjuk-e a rovásírást a hétköznapokban. Ezek a történelmi sorskérdések az utcáról, a bulvárról behabzottak a közgondolkodásba, az internet honlapjaira, felütötték fejüket a tankönyvekben. A magyar társadalmat a képzelt múlt, ezen belül is a szenvedő nemzet, a nemzeti szenvedés mítosza, Mohácsnak és Trianonnak, melyek valóban sok szenvedést jelentettek, ma mesterségesen és kritikátlanul életben tartott, sőt, államilag is szított kultusza gátolja abban, hogy felismerje, mi volt a szerepe történelmének legnagyobb tömeggyilkosságában. Ez a könyv a magyar felelősségről szól. Arról a felelősségről, amely a zsidóellenesség, a zsidógyűlölet, a zsidóüldözés, a zsidók elkülönítése, deportálása, meggyilkolása miatt terhel bennünket. Meg kell különböztetnünk egymástól a közvetlen, személyes felelősséget és a történeti felelősséget. Személyes felelősség terheli azt, aki maga követte el a tettet, vagy közreműködött benne, vagy bár módjában állt volna, nem akadályozta meg. A személyes felelősség büntetőjogi kategória, és a jogrendszer által megszabott korlátok között szankcionálható. A történelmi felelősség más természetű. Nem büntetőjogi: erkölcsi. A kultúra egyik eleme. Nevezhetjük így is: felelősségvállalás. Öncsaló illúziók helyett a múlt kritikája. Avégett, hogy ne történhessék meg többé, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. A könyv az elmúlt negyedszázadban elszórtan megjelent cikkeim, tanulmányaim gyűjteménye. Személyes vélemény és állásfoglalás valamennyi.