Hihetetlen történetek

Aleko Konsztantinov a múlt század végén alkotta meg remek szatíráját, e tárcanovellákból összeálló regényt, melynek hőse, baj Ganjo, fogalommá lett Bulgáriában: a parlagiasság, a parvenü svihákság szimbólumává. Az ország épp hogy felszabadult az ötszáz éves török elnyomás alól, s baj Ganjo, átalvetőjében rózsaolajjal s némi elemózsiával, megjelenik Európában. Ügyeskedő, tapintatlan csetlés-botlása mulatságosnál mulatságosabb kalandokba sodorja, figurája kínos nevetést vált ki mindenkiből, az idegenekből és honfitársaiból is, kivéve őt magát. Aztán visszatér hazájába, s ettől fogva nevetésünk egyre kínosabb, a szatírába mind több keserűség vegyül. A korszak, melyben baj Ganjo hatalomra jut, s hirtelen polgárosodás kora, a gátlástalan kalandorok, a bocskorból frakkba avanzsálók, a zavarosban halászó törtetők világa. Az író és hőse közti párviadalban baj Ganjo teremtője fölé kerekedik - hogy végül a valóságban meg is ölje őt: a reakció bérgyilkosokkal löveti le az írót 1897-ben, egy országúti kanyarban, ahogy fiákeren Pazardzsik felé utazik.