Hetvenöt éves a Szegedi Vasutas Sport Egyesület

Hetvenöt esztendő... Egy ember számára már-már matuzsálemi kor. És ha egy sportegyesület születésnapi tortájára kerül föl hetvenöt gyertya? Bizony, elég rika. Szerte az országban nem sok klub dicsekedhet hasonlóval. De vajon lehet-e azonos mértékegységgel mérni az emberi kort és a csak gólokban, méretekben, akciókban összegezhető sportteljesítményt? Vajon nem lehetséges-e, hogy a jubiláns negyedszázad múltán erősebb, ifjabb lesz, mint valaha is volt? Apropó, ifjúság!... Kijelentem, hogy ez a klub mindig olyankor tudott a legmagasabbra emelkedni, amikor a vezetők tudatosan építettek a fiatalokra, megbecsülték saját nevelésű versenyzőiket. Példaként említhetem labdarúgócsapatunk aranykorát, a '40-es évek első felét, amikor Tihanyiék két idényt töltöttek az NB I-ben. Ez a huszárcsíny nem valósulhatott volna meg minőségi hátország nélkül. Csupán emlékeztetőül: a SZVSE fiataljai 1937. július 5-én, az országos ifjúsági bajnokság döntőjében 2:1-re verték az UTE-t. Az aranyérmes együttes legjobbjai évek múltán a felnőttek között rúgták a labdát.