Héttemplom

Az 1967-ben született Milos Urbant a mai cseh irodalomkritika és az olvasóközönség is az ifjabb írónemzedék egyik legtehetségesebb - ha nem a legtehetségesebb - alkotójaként tarja számon. Minden új műve eseményszámba megy. Héttemplom című regénye napjainkban, Prágában, annak egy, a turisták által kevésbé ismert és látogatott részében, az Újvárosban, a Károly tér környékén, illetve a Vysehrad alatti negyedben játszódik. Főhőse egy elvetélt történész és volt rendőr, K., akit egy öngyilkosságként lezárt, ám számos kérdést nyitva hagyó bűneset után bocsátanak el a rendőrségtől. Egy napon a munkanélkülivé lett K. kedvenc temploma környékén kószálva különös harangzúgásra lesz figyelmes. A toronyba felmászva egy eszméletlen, vérző fejű, törött kezű-lábú férfit talál a harang nyelvéhez kötözve: az ő ide-oda csapódó teste veri félre a harangot. Ezt a rendkívül bizarr esetet további hátborzongató gyilkosságok követik. Valamennyi az Újvárosban történik, K.-nak valamilyen módon mindegyikhez köze van, és majd az összes áldozat mérnök: városrendezéssel, városfejlesztéssel foglalkozó szakember. A XX.-XXI. századi valóságunk legégetőbb kérdéseit feszegető, a pusztuló és pusztított emberi környezet legaktuálisabb problémáit felvető, roppant izgalmas egzisztenciális horrorban Urban a hajdan igen népszerű műfajt, a rémregényt támasztja fel, "regotizálja". "Várostörténeti" bűnügyi regényében sok mindenre választ kapunk, ám a mű legfontosabb kérdését magának az olvasónak kell megválaszolnia: vajon a leleplezett gyilkosok az igazi tettesek-e, és az áldozatok valóban áldozatok-e?