Héják talonban: Egy abszurd kór története

Mensáros Zoltán új rgényében a Böjti szélből (1968) s kivált a Záporpróbá-ból (1982) már ismert epikai eszközökkel, regénytechnikai megoldással él, ismét kisemberek sorsának tükrében szólva a pusztító ösztönökről, gyilkos indulatokról. Ez utóbbiak juttatják - tragigroteszk szükségszerűséggel - Pilek Balázst, a Héják talonban antihősét is az elmegyógyintézet zárt osztályra, amikor életének nyomorúságos csődtömegétől, a halmozódó kudarcok, az eleve elvetélt ambíciók, a megaláztatások, a látszólag kisszerű, de annál kínzóbb vétkek egymásra rétegződött, fojtogató terhétől szabadulni akar. A lélektanilag megalapozott s művészileg sikeresen megoldott sajátos fejlődéstörténet - természetesen - a hitelesen ábrázolt valóságmetszet különlegessége révén is hat.