Hattyú a komputer vizén (Posztanalitikus elme- és művészetfiloz.;...)

A történet a művészet-, az elmefilozófia és a kognitív tudomány határolta Bermuda-háromszögben játszódik. A Szerző énkereső programja az általa generált Olvasónő és Olvasó neurománcának színtere. A könyv szereplőit a következő kérdések kényszerítik disztingváltabb tengéslengésre. Tekinthetünk az énre úgy, mint mechanikus folyamatok eredőjére, azaz a természettudomány mondhat-e egyáltalán valamit a tudatról, az énről, a szabadságról, a művészetről? Lehetséges, hogy szellemtelen zombik vagyunk, akik abban az illúzióban élnek, hogy közvetlen kapcsolatban vannak öntudatukkal, tehát azzal, ami nincs nekik? Ha a mentális folyamatok hasonló ontológiai helyet foglalnak el, mint a műalkotások, akkor tudományos megerősítést nyer a művészet és a szellem fenomenológiájának közeli rokonsága? A számítógép-kultúrában együtt van jelen a kifinomultság és a négyzetre emelt banalitás; a mechanikusan és ostobán működő szerkezet, valamint a virtuális gép látszólagos kreativitása; az ezredvég költészete és obszcenitása; a cyberart, a hackerfilozófia és az üresfejű sztárok arcképcsarnoka. Mindenki mást keres és talál a komputer monitorján: én (ki? az Olvasónő? az Olvasó? a Szerző?) egy hattyút a komputer vizén.