Hát, nem tudom...-másodszor

Jiri Menzel, a világhírű cseh színházi és filmrendezô az - ahogy ô fogalmaz - "intellektuálisnak nem nevezhetô" Story című havi magazinba hosszú idôn át írt (ír?) tárcákat, amelyekbôl aztán a Mottó nevű cseh kiadó összeszerkesztett egy kötetrevalót. A Hát, nem tudom című, tavaly megjelent opusz nagy sikert aratott, három kiadást is megért. Nyilván a sikeren felbuzdulva a kiadó újabb válogatásra kapott kedvet. A szerzô kis írásaiban, szösszenetnyi háborgásaiban a cseh politikai, művészeti közélet különbözô (ál)problémáiról, társadalmi gondokról vagy egyszerűen csak a hétköznapi élet különbözô jelenségeirôl mondja el a véleményét. Többek között a gondolkodás, a véleményalkotás szabadságáról, a rendíthetetlen gazemberekrôl és a gyengekezű törvénykezésrôl, a morális züllés ijesztô példáiról, a politikai kultúra, tolerancia, stílus hiányáról, a törtetôkrôl, karrieristákról, a kivagyiságról, sznobságról, az empátiáról, a rosszul értelmezett udvariasságról. Kifejti a véleményét művészeti kérdésekrôl, a neki tetszô és nem tetszô írókról, könyvekrôl, művekrôl, filmekrôl is. Írjon akármirôl is, Menzelt lényegében leginkább ugyanaz a néhány alapprobléma izgatja: a cseh kisember jelleme, erkölcsisége, túlságos alkalmazkodóképessége, helye és közérzete a rendszerváltozás utáni cseh társadalomban. A publicista Menzel - aki mesterének Capeket tekinti, s példaként, analógiákért is gyakran fordul a két világháború közötti cseh köztársaság történetéhez - a régi értékek, értékrend erózióján borongva, szelíden, ironikusan, irigylésre méltó elszántsággal és nem utolsósorban szórakoztatóan beszél súlyos kérdésekrôl. Imponáló teljesítmény.