Három élet egy életrajz+A rendőrminiszter-Fouché élete

Vannak alakjai a történelemnek, akik újra meg újra megmozgatják az írók-költők fantáziáját. Hogy vonzó egyéniségű, tragikus sorsú királyi nők, mint például Stuart Mária vagy Mária Antoinette ilyenek, az könnyen érthető, és magyarázatra sem szorul, hogy Stefan Zweig, a regényes életrajzok mestere miért idézte meg alakjukat. Ám azt, hogy miért esett a választása Joseph Fouchéra, a francia forradalom és a napóleoni idők ellenszenves mellékszereplőjére, az erkölcsöt nem ismerő rendőrminiszterre mint megformálandó regényalakra, azt már, érzése szerint, alaposabban meg kellett indokolnia. Mint könyve előszavában írja, Fouché figurájára Balzac hívta fel a figyelmét, aki szerint a politikus ,,Bonapartéénál is nagyobb hatalmat gyűjtött össze kezébe az emberek fölött". Zweiget tehát érdekelni kezdte ez a zseniális kaméleon, aki pályafutását szerzetesrendbeli tanítóként kezdte, de két év múlva, 1792-ben, már templomokat fosztogatott, aki a nép képviselőjeként rábólintott XVI. Lajos kivégzésére, majd pár évvel később milliomos lett, aztán a császár kegyelméből Otranto hercege. Szolgálta-elárulta Napóleont, egyengette a restauráció útját, ám a Bourbonok visszatérése után kitelt a becsülete, és utolsó éveiben bele kellett törődnie, hogy újra szürke kisember, amilyen volt fiatal korában. Vissza Tartalom ELŐSZÓ Arthur Schnitzlernek szeretettel és tisztelettel / 7 ELSŐ FEJEZET FELKAPASZKODÁS 1759-1793 / 13 MÁSODIK FEJEZET A ,,LYONI TŰZMESTER" 1793 / 45 HARMADIK FEJEZET FOUCHÉ KÜZDELME ROBESPIERRE ELLEN 1794 / 67 NEGYEDIK FEJEZET FOUCHÉ A DIREKTÓRIUM ÉS A KONZULÁTUS MINISZTERE 1799-1802 / 102 ÖTÖDIK FEJEZET A CSÁSZÁR MINISZTERE 1804-1810 /143 HATODIK FEJEZET FOUCHÉ NAPÓLEON ELLEN 1810 / 172