Három buszmegállónyi boldogság

A Kégl-elbeszélések egyik hangsúlyos üzenete szerint az élet egy nagy iskola, melynek voltaképpen egyetlenegy tantárgya van, nevezetesen, hogy megtanuljunk szeretni. Story és history kettős fénytörésében megjelenő s rendre magával ragadó elbeszéléseiben a sötét árnyakkal viaskodó drámaiságtól az idillikus minőséggel érintkező poétikus látásmódig, a lírai részvéttől a csillámló játékosságig, a helyenként groteszkbe hajló iróniától a jóízű humorig sokféle hangnem színezi a történetek partitúráját. A finom líraisággal erezett írások zöme a legfőbb titokról lebbenti föl a fátylat:  a jóság, a lelki szépség, a törekvés, az odaadás és szeretet igazgyöngyei által miként lehetnénk őszintén boldogok. Az intenzív jelenlétet mindenek fölé helyező s a pillanat küszöbére kuporodó író úgy avat be a lélek varázshatalmába, hogy eközben a fogékony olvasót is az édeniséget visszaálmodó spirituális erővel, a létező csoda hitével, az életöröm és életszépség igézetével ajándékozza meg.  A világról karakteres vízióval szolgáló Kégl Ildikó kötetét - nemre, korra és olvasói szokásra való tekintet nélkül - a lelki-szellemi épülés, szépülés és gazdagodás esélyével veheti kézbe a reménybeli olvasó.