Haidarabadi légiposta (filatelista történetek)

Ignác Král, Langel filatelista históriáinak hőse, helyesebben olykor a históriák elmesélője, olykor kútforrása, gyűjteményei legértékesebb ritkaságait a bélyeggyűjtők által jól ismert átlátszó papírtasakban őrizgeti, s elmaradhatatlan nagyítóüvegével gyönyörködik kincseiben. Ezt teszi Langer is. Csakhogy Langer nagyítója alatt reflektorfénybe kerülnek a papírtasakok, életre kelnek az alakok, Langer segítségével nemcsak a bélyegzők és átnyomatok szövegét lehet kibetűzni, de az ezek mögött megbúvó gondolatot, emberi érzéseket és indulatokat is. Frantisek Langer filatelista históriái 1964-ben jelentek meg, s a könyv megérdemelt feltűnést keltett és osztatlan sikert aratott a cseh könyvpiacon. A lelkesedés a cseh filatelista világ berkeiben volt a leghangosabb, de a sikert Langer korántsem bélyeggyűjtői ismereteivel vagy a bélyeggyűjtőkhöz intézett szakmai fejtegetéseivel érdemelte ki. Az elbeszélések - egy-egy különlegesen ritka, különlegesen értékes bélyeghez, bélyeggyűjteményhez kapcsolódva - emberi sorsokat vetítenek elénk, s Langer legkidomborodóbb írói és emberi erényei jellemzik őket: lenyűgöző emberismeret és emberábrázolása, mélységes humanizmusa és bölcs humora, s az egyik legnagyobb elődre, Karel Capekra emlékeztető lélektani háttérfestése. A magyar olvasó számára külön érdekességet jelent, hogy Langer hősének bélyegei - és történetei - javarészt az Osztrák-Magyar Monarchia hajdani területeihez fűződnek. - Az áldóját, nem volt ám akármilyen birodalom valaha az Osztrák-Magyar Monarchia! - kurjant fel egy alkalommal jámboran Ignác Král úr Szénpiac téri lakása ablakában, s a magyar olvasó bizonyára felismeri majd az ártatlan kurjantásban Langer másik nagy elődjének, Haseknak svejki szózatú hangját, s ahogyan szívébe zárta Svejket, bizonyára ugyanúgy szívébe zárja majd Ignác Král urat is.