Hagyaték Agenda 3. (Képeslap-melléklettel.)

Vajon Konrád György trilógiája utolsó kötetének, miért Hagyaték a címe? A válasz talán a mindhárom regényben megjelenő Melinda apjának, Kadron Jeremiásnak felbukkanó alakjában keresendő. Ő az, aki - hasonlóan Márquez José Arcadio Buendíájához - az őt ért szerencsétlenségekből felépülve, az agg kort megérve, mitologikus hősként búvik meg a történeti és szereplői szálak mögött. Naplójával, amelyet hagyatéknak szán, a szerelmi háromszöget tovább bonyolítja Melinda Dragomán és Tombor között. Csodás elem is vele történik: ő ül bele a termékenység székébe, Szafed városában, ahol vízipipafüstben várja a messiást. Misztikus, világkörüli bolyongása kíváncsivá teszi olvasóját. Mi lesz hagyatékával, és hogyan alakul tovább az életben maradtak sorsa? S vajon Habakuk olyan férfivá érik-e, mint nagyapja, a vivőr Dragomán János? Leülve az író mellé a kőoltárhoz, elolvasva a Kerti mulatságot, a Kőórát és a Hagyatékot, úgy érezhetjük, hogy a regényfolyam végére, gondolatokban és érzésekben lettünk gazdagabbak. Azzal a feloldással tehetjük le a harmadik kötetet, hogy a szerző békében engedi vissza szellemeit oda, ahonnan előjöttek. A földbe, az égbe és a vízbe.