Gyökeret vertek a svábok- Die schwaben fassten fuss

ELŐSZÓ Az élet, mint egy álmos, lomha, ám rendíthetetlen hatalmas kerék, forgatja a pillanatnyit, a jelent a múlt birodalmába, s mint ahogyan a cérna a spulnin, gyűlik-gazdagodik a múlt. A megtartó erő az emlékezet, az újabb és újabb nemzedékek visszahajló őrködése a múlt felett, amelyről ők talán nem is tudnak. De gondolataik mélyén, érzelmeik tengervilágában, szokások és gesztusok természetes egyvelegében ott az apák és nagyapák büszke-bölcs intenciója, az anyák és nagyanyák asszonyos féltő-összetartása, hogy a maguk örök-anyai ösztönével védjék a változó világban a szeretet változatlanságát. Kisebbségben élni - a nagypolitika megosztó, ellentéteket szító, ugyanakkor sokszor demagógiával az ellentéteket az egyénre hárító magatartása miatt - nem könnyű vállalkozás a világnak ezen a részén. Nyilván másutt is így van, de a korunkban kisembernek, átlagembernek, az "utca emberé"-nek alacsonyított, becézett-nyomorított ember a maga sorsán érzi az élet teljességét; mindazt, ami megtörtént, s ami megtörténhet velünk.