Gyilkosok és szeretők 1-2.

Vladimír Páralnak a hetvenes-nyolcvanas években hét regénye jelent meg magyarul, és ezek a művek hazánkban is az egyik legismertebb és legelismertebb szerzővé avatták a cseh írót. Az 1969-ben íródott és most újraszerkesztett fordításban megjelenő Gyilkosok és szeretők a párali életmű csúcsdarabja, amelyben az író mintegy szintetizálja regényei mondandóját, egyetemessé és örökérvényűvé tágítva azt. A torokszorító haláltáncregény színhelye egy nagy vegyigyár tulajdonában lévő ház, amelyben a lakók életét, mint egy különös óriáskerékben, megállíthatatlannak tetsző körforgás jellemzi. Elkeseredett, vérre menő, életre-halálra szóló harc folyik itt a földszinti nyomorúságos munkásszállás jobb életről álmodó, becsvágyó lakói (az ostromló pirosok) és az első emeleti luxuslakás jóléttől eltunyult, passzívan védekező bérlői (az ostromlott kékek) között. A földszintről indul támadásba a fiatal Trojan mérnök, hogy ha kell, akár emberéletek árán, de valóra váltsa az amerikai képes magazinok alapján megálmodott álmait. A szenvedélyek és kielégülés magazinja a 2000 előtti évekből – ez a regény alcíme, amelyet nyugodtan módosíthatnánk így: A szenvedélyek és kielégülés magazinja a 2000 utáni évekből. Mert Páral regénye mit sem veszített aktualitásából, frissességéből és sokkoló hatásából, még mindig könyörtelen és pontos látlelet a legmaibb máról, az immár nem csak megálmodott, de valósággá lett fogyasztói társadalmunkról.