Greco asszonya

El Greco, eredeti nevén Domenico Theotocopuli, a görög származású spanyol festő a reneszánsz és barokk közötti átmeneti korszak egyik legnagyobb alakja, aki a művészettörténet stílusteremtő mesterei közé tartozik: a középkori antinaturalizmust a barokk művészet transzcendentális, dinamikus révületébe oltotta. Ennek a kiemelkedő mesternek az életéről kevés adat maradt fenn, olyannyira, hogy szinte lehetetlen pontosan rekonstruálni az életrajzát. Elisabeth Szél nem is annyira az adatokra és a tényekre támaszkodott, amikor ez a Grecóról szóló regényt megírta, hanem magára az életműre; annak jellegzetes alakjait elevenítette meg, akik úgy jelennek meg a regényben, mint Greco életének és környezetének elválaszthatatlan szereplői. Megrázóan szép történetet talált ki a szerző ahhoz, hogy Grecónak ne csak a művészeti tevékenységét, hanem legszemélyesebb életét: vívódásait, küzdelmét, szerelmét is feltárhassa. És bármily fiktív is a történet, a regényében felidézett művek és szereplők hitelessé és meggyőzővé teszik. Az olvasó szinte kortársi közelségből ismerheti meg általa Grecót, úgy is, mint egyént és úgy is, mint alkotó művészt, akinek az életműve a maga páratlan gazdagságában és rendkívüliségében bontakozik ki a regény alapján. A könyv Spanyolországban nagy sikert aratott.