Grafológia a gyakorlatban

Az írás, mint minden emberi megnyilatkozás, kifejezés. Minden mozdulat, minden kivetített, lerögzített vonal elárulja az egyént, de csak az egész írásképből levont következtetés megbízható, mert az egyes mozdulat, az egyes vonal csak az egész mozdulatszövevény összefüggésében nyer igazi értelmet. A legtudattalanabb lelki törekvés is már mozdulatnak fogható fel, a testi mozdulat a lelki mozdulatnak csak láthatóvá vált utolsó rezdülése, de a lelki mozdulat komplikált folyamatokon keresztül jut el a testi kifejezéshez, s így a testi mozdulat látható jeléből, a vonalból való visszakövetkeztetés a lelki mozdulatra a legritkább esetben közvetlen, a legtöbbször közvetett és bonyodalmas. Egyes jelek izolált magyarázatának tehát nincsen semmi értelme, és ez a módszer a grafológia tudományában már régen túlhaladott. Minden modern grafológiai tan Klages eredeti meglátásaiból indul ki, amelyek két alapigazságra egyszerűsíthetők le: 1. Minden lelki folyamatot, minden lelki törekvést mozgásnak, mozdulatok sorának kell felfognunk, amelyek a külső megnyilatkozásnak alaptendenciái, s az írásban kifejeződő lerögzített képből visszakövetkeztethetünk a lelki folyamatokra. 2. A formanívóról szóló tan, vagyis hogy a jeleknek kettős, illetőleg többféle értelmük, valamint helyzeti energiájuk van, s az összefüggéstől, az egész írásképtől függ, hogyan értelmezzük azokat.