Gondolatok az élettérről - Építészeti tanulmányok

Előszó Az építészeti tér léptékes kézírása A vizuális kommunikáció fejlődése a környezetalakítás állandó változását eredményezi. A környezet pedig alkalmazkodásra készteti a használóját. Valamennyi érzékszervünkkel érezzük jelenlétünket a térben, az épületek közvetlen hatást gyakorolnak tudatunkra. A tereknek is tudatformáló szerepe van: az előttünk lezárt terek határai, térsíkjai mögött a térhosszabbítások fenntartják érdeklődésünket. A vizuális nevelésnek nagy szerepe van a térrel kapcsolatos esztétikai kérdések megválaszolásában. A környezetalakítás mint a morál kategóriája felveti a társadalom esztétikai kérdéseit is. A térnek múltja, jelene és jövője van. A környezetnek ugyanúgy. S célja is. Szándékainkat, fejlődésünket, örömeinket, tapasztalatainkat és butaságainkat, erőnket és gyengeségeinket, könnyelmű vagy mélyen elemzett kézformálásaink eredményét formákban jelenítjük meg. Esztétikai érzékünk fejlesztésére nagymértékben hatnak a térben található formák, gazdagítják individuális kifejezőkészségünket, érzéki benyomásainkat, erősítik lelki egyensúlyunkat, elősegítik az áttranszformálás lehetőségét, magát a szintézist, s nem utolsósorban fejlesztik általános kultúránkat. Tartalom Bevezető Az építészeti tér léptékes kézírása 7 Az értékelés igénye az építészetben 10 Házak, utcaképek A magasság nem minőség 15 A technika és a művészet ötvözete 19 Építészetünk válaszúton 22 Út az építőművészeti múzeumhoz 28 Rákérdeztek-e a képzőművészek? 31 Gondolatok az élettérről 35 Krétarajzok a jövőről A napnyelő házak 41 A városért izzó fantázia 44 Az alap: a vajdasági kisváros 49 A jövő építészete 54 Járható út: a kontinuitás Finnország építőművészete 77 Elfelejtett értékünk: a népi építészet 81 Erőt meríteni a múltból 87 Quadro, Attico, Dorico... 88 A kontinuitás feltépése 89 Az építészet új vetületei Új törekvések az építészetben 97 Egy triennálé létjogosultsága 108 Tárgyi és szellemi formák (Utószó helyett) 115