Goethe élete és kora

Előszó Vannak Goethe-közeli és Goethe-távoli idők, mindkét fajtát megéltük. Amikor elkezdtem Goethét olvasni, több mint ötven évvel ezelőtt, még élt a töretlen vonalú Goethe-hagyomány, amely közvetlenül Weimarig nyúlt vissza. Századunk fordulójáig élt Csehországban egy alapítványi hölgyként utolsó szerelme a sok közül, s a weimari nagyherceg, aki kisfiúként Goethe unokáival játszott, és hallottam olyan emberekről, akik még beszéltek velük. Saját családomban is volt néhány ilyen közvetlen szál "nagy öreghez", ahogy annak idején kötelezően nevezték. Anyai dédapám, Elster helmstedti konrektor, A magasabb rajzművészet-ről című könyv szerzője, amely többször is utal Goethére, részt vett a költő egyik művészeti kiállításán, és saját kezűleg írott részletes méltatást kapott tőle, amelyre fel volt jegyezve, hogy visszakapta a lapot "megfelelő hosszúságú rúdra föltekercselve". Ez a "megfelelő hosszúságú rúd" szállóigévé vált nálunk, mélyebb jelentéssel. Egyik apai dédapám, Adolph Martin Schlesinger, berlini kiadó volt, aki elsősorban zeneműveket adott ki, a Máté-passió-t, amelyet épp akkoriban adott elő Felix Mendelssohn, Beethoven utolsó vonósnégyeseit és Zelter dalosfüzeteit; de érdekelte az irodalom is, ő tette közzé az első Balzac-fordításokat, s az ifjú Heine nála lakott az "Unter der Linden"-en. Így ő is részt vett a nagy Gesamtausgabe Letzert Hand-ért folyó versenyben, és elküldte fiát Weimarba ez ügyben. A "nagy öreg" százezer tallért követelt, ami akkor óriási összegnek számított. Nem volt sok Goethe műveiért, de sok volt a zeneműkiadónak, s így a megbízást Cotta kapta meg. Emellett ott volt ifjúkoromban a már tekintélyes és megállapodott Goethe-kutatás, amely ekkoriban a művek tudományos kiadásán dolgozott, és a száznegyvenhárom kötettel csak akkor készült el, amikor hazaértem az első világháborúból; később megvolt tulajdonomban ez a kiadás. De ugyanúgy elvesztettem, ahogy Goethének és kortársainak egyéb kiadásaiból, korabeli memoárokból, folyóiratokból és dokumentumokból álló nagy gyűjteményemet, vagy Tischbein szép nagy színvázlatát a római campagnáról. Mindez a második világháború alatt tűnt el, amikor egyébként szintén Goethe-távoli időket éltünk. Tartalom Az ősök dicsérete 5 Gyermekévek 19 Gradus ad Parnassum 31 A lipcsei diák 36 A szeszélyes szerelmes 56 Derengés 62 Hajnalpír 77 Strassburgi kirándulások 89 Friederike 97 Doktor Goethe avagy a jogtudományok licenciátusa 110 Lotte Wetzlarban 131 Az ős-zseni 140 Wether szenvedései 153 Sturm und Drang 158 Fiziognomia 177 Lili 185 Weimar 195 Szánutazás 207 Kormányozni! 219 Államminiszter 234 Von Stein asszony iskolája 245 Udvari poéta és költő 262 Szökés 279 Itália 291 Erotikon 312 Goethe művei 327 A természet értélmezése 342 A forradalomkora 359 Goethe a csatamezőn 376 Az első Német Köztársaság 398 Két óriás 415 Német idill 436 Goethe színházi küldetése 454 A Napóleoni idők 474 Királyok gyülekezete 496 A fény hőstettei és szenvedései 511 A pátriárka 530 Az alvó epimenidész ébredése 555 A keletidíván 574 Vándorlások és változások Weimarban 598 A szenvedély triológiája 616 Beszélgetések Goethével 635 Faust 661 Világirodalom 696 Utószó 721 Időrendi tábla 725 Bibliográfiai útmutató 729 Jegyzetek 741