Gaudí

Egyesek forradalmárnak tartják Gaudít, noha semmi nem állhat távolabb az igazságtól. A forradalmi magatartást az élet minden területén elítélte. Kiválósága éppen abban állt, hogy új életre keltett megkopottnak tartott, ám örök érvényű művészi irányzatokat. "Az igazi eredetiség az eredethez való visszatérés" - vallotta. Gaudí kortársaihoz hasonlóan a múlt felé fordította figyelmét, ám velük szemben az előző generációk kulturális örökségét nem önmagában létező végnek, hanem inkább kiindulópontnak tartotta. Mindig a nehezebb utat választotta: nem követett vakon, elfogulatlanul egy-egy felkapott stílusirányzatot, de nem hajlott az önkényes improvizációra sem. Kimutatta az ókori munkák szerkezeti és a gótika formai hibáit, ugyanakkor kiemelte jellegzetes kompozíciós értékeiket, majd ez alapján modern kifejezési formában ötvözve, és saját értelmezésében, szabadon használta őket. Gaudí munkásságával az építészet először haladta meg önnön határait, és jutott a reprezentatív művészetek közé.