Fülüket lebegtető elefántok

Fülszöveg Rákosy Gergely, mint pályatársai és kritikusai többször is megírták róla, indulatos, "a dühtől elvörösödő nyakú" író: az foglalkoztatja, ami felháborodását váltja ki. Aminek a maga morális meggyőződésével nekironthat. Nem csoda, hogy az ilyen írói természetnek többnyire szatirikus művei a legsikerültebbek; azok, amelyekben az emberek és a viszonylatok eltorzulását ábrázolja, nagy dühvel és nagy kedvvel. Dühének és kedvének ingerlő ihletője az erkölcsi felháborodás, és - mint minden szatirikusban - benne is egy érzékeny és sebzett romantikus fájdalma éleszti voltaképpen a tüzet. Új kötete az utóbbi években (változatlan ihlettel) írt novelláit gyűjti egybe. A kötet a legszemélyesebb és legsodróbb erejű darabja - a közelmúlt és a jelen fonákságainak szatirizáló novellák mellett - A zííí-zúúú című kisregény. A furcsa című elbeszélés fantasztikus elemekkel tarkított reális cselekménye azt sugallja, hogy a társadalomban, azok mellett, akik gonddal, szeretettel és eredményesen végzik munkájukat, lelkiismeretlen, komisz és ártalmas emberek tehetségtelensége mérgezi a levegőt.